2.Rész ~Az új hely~

Már a repülőtéren elfogott egy furcsa érzés. Tudtam, hogy az élet Bristol-ban teljesen más lesz mint itt.. Tudtam hogy történni fog valami.. Mikor felszálltunk a repülőre, kicsit megijedtem, de anya megnyugtatott. Az út elején még nem hittem a szememnek! Gyönyörű volt a kilátás, de anyut valamiért nem kötötte le. Éreztem, hogy valami nyomja a szívét.
- Figyelj, látom rajtad, hogy valami baj van. Nekem elmondhatnád!
- Semmi kicsikém.. Semmi.. - elkezdett könnyezni - Tényleg érdekel? Biztos vagy benne?
- Persze! Mi történt?? Nem értek semmit! Magyarázd már el!!
- Tudod.. Azért ajánlották fel nekem ezt a munkát, mert üresedés lett. Ez eddig egyértelmű ugyebár. De az aki helyett én dolgozni fogok.. Nos, ő meghalt.. - fejezte be elhalkulva.
Erre nem szóltam semmit. Megöleltem, de közben próbáltam leplezni az ijedtségemet. Rájöttem mi történt. Amit olvastam az interneten a "kirakós" gyilkosságokról, mind igaz volt.. Nemsokára leszállunk és végre megláthatom az új szobámat. Mindig is egy tetőtéri szobát akartam és most meg is kapom, de ez csak egy kicsit kárpótolt. A leszállás sikeres volt. Megérkeztünk, ott álltam az új házunk előtt. Felmentem a szobámba és csak gyönyörködtem. Elképesztő volt a látvány!
Kipakoltunk és már mentünk is aludni.
*Másnap*
Ideje volt levinni sétálni Coby-t. Körbesétáltunk a parkban, nagyon tetszett neki az új környezet. Már hazafelé tartottunk a túránkból, mikor kaptam egy SMS-t Mayától. Boldogan válaszoltam vissza miközben összeütköztem egy idegennel. Én a földre kerültem, ő megúszta és látszólag nem is volt mérges.
- Elnézést! Bocsánat.. - mondtam félve.
- Jaj, semmi gond! Sokszor előfordul az ilyesmi errefelé! :) - közben felsegített és elkezdtem kérdezősködni a környékről.
- Csak most költöztünk ide, anyukám újságíró.
Mosolyogva belenéztem a szemébe. Hű.. Milyen gyönyörű szempár.. Ilyen helyes fiút még életemben nem láttam. Zavarba jöttem.
- Öhh, Izzé.. Amúgy a nevem Elizabeth Crusader, 17 éves vagyok, de hívj csak Lizzie-nek!
- Oh.. Akkor nekem sem ártana bemutatkoznom. Mark Hoffman vagyok 22 éve élek ezen a sárgolyón. Detektív vagyok itt a rendőrségen, de nem vagyok túl sikeres, egyenlőre!
Azonnal rájöttem, hogy ő egy biztos pont lesz az életemben! Viszont arra is rájöttem, hogy van benne valami olyan dolog amit még sohasem tapasztaltam. Félelmetes, mégis jól néz ki..
Elbeszélgettük az időt, telefonszámot cseréltünk és indultam haza. Azonnal megosztottam a híreket a lányokkal. Ők azt mondták tiszta hülye vagyok. Még nem is ismerem, és 22 éves??! Felejtsem el?? Nem menne.. Most, hogy anya többet dolgozik, kénytelen voltam iskolába járni... Legalább elfelejtem azt a Mark Hoffman-t. Hát, ez így is lett...

Megint csak ennyi. :) Kb. ilyen időközönként fogok írni! Remélem tetszik és még nem sejtetek semmit! :3 Negatív, pozitív kritikákat kéérek! Köszii <3

1.Rész ~A költözés~

Unalmas szerda este van.. Anya még nincs itthon.. Fekszem az ágyamban, zenét hallgatok és gondolkozom.. Elmélyülök a legbelsőbb gondolataimban és arra eszmélek, hogy a kutyám ugat. Anyu hazajött. Kifejezetten boldog volt, pedig általában nem szokása mosolyogni mert nemigen boldog az életünk..
- Sziaa Anya! Mi ez a nagy öröm?? - kérdeztem lelkesedve.
- Kicsim, nagyon jóó híreim vannak!! - válaszolt örvendezve.
- Naa mondd már!! - már nem bírtam magammal - Mi az a nagy híír??
- Költözünk!!!
- MIVAN??? Nee, Anya ne mondj ilyeneket! Ez szörnyű! - elkezdett csillogni a szemeimben a könny.
- Nagyon jó munkát ajánlottak fel Bristol-ban és nem tudtam ellenállni neki.. Holnap indulunk!
Azon az éjjelen nem aludtam, csak SMS-eztem a barátnőimmel. Elbúcsúztam tőlük és attól tartottam, hogy nem fogom őket látni.
Eljött a csütörtök. Coby ébresztett fel úgy hogy ráugrott a hasamra. Nem volt túl jó ébresztés, de most nem kerítettem neki nagy feneket. Gyorsan megnéztem az időt. 6:55. Remek.. Visszaaludni nem volt kedvem ezért bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam unottan, nem találtam semmi jót. Otthagytam egy csatornán míg kimentem a mosdóba. Mire visszajöttem egy rendőr beszélt, valami kirakós gyilkosságokról. Érdekelt a dolog, ezért néztem tovább, de sajnos nem tudtam meg sokat. Gyorsan bekapcsoltam a gépet és utána néztem. Imádom a horrorfilmeket, regényeket és minden ami ehhez a témához kapcsolódik, de amit ott olvastam az egyszerűen lesokkolt. Az volt benne a legijesztőbb, hogy ezek a szörnyű dolgok Bristol-ban történtek, pont ahová költözünk... Rendesen beparáztam, mondhatom. Jól elüthettem az időt ezzel mert Anya bejött a szobámba.
- Kicsim, egy órád van felkészülni! Ne ülj a gépnél, hanem inkább tedd rendbe magad és egy óra múlva várlak az ebédlőben. - mondta egész komoly arccal.
Bólintottam egyet és már ki is ment. Elkezdtem fogat mosni, gyorsan felkaptam magamra egy sötét szürke csőnacit és egy fekete hosszú ujjú pulcsit. Nem volt kedvem kivasalni a hajam, ezért felvettem a fullcap-emet és gyorsan kihúztam a szemem alul felül feketével.
Lementem anyuhoz, megreggeliztünk és lassan elindultunk. Még sosem ültem repülőn, így egy kicsit izgultam, de semmi érzelmet nem akartam kimutatni, nehogy elrontsam anyu kedvét. Beindult a kocsi, elindultunk a repülőtérre...

Bocsi, hogy ilyen rövid, de most ennyire futotta.. Komikat kérek, negatív, pozitív kritikákat! Köszönöm!

Sziasztok, blog olvasók! :3

A történtet Lizzie Crusader-ről szól aki egy neves újságíró lánya. Szülei elváltak, Édesanyjával él együtt Miami-ban. Egy csoda folytán anyukájának egy mesés munkalehetőséget ajánlanak fel Bristol-ban. A lány nehezen, de beleegyezik a költözésbe, de nem tudja, hogy ott az élete teljesen más lesz..
Nem jár iskolába, mivel anyukája tanár volt régen, ő tanítja. Lizzie kissé visszahúzódó lány, megválogatja barátait. Ezért is volt nehéz a költözés, mert ott kellett hagynia a két legjobb barátnőjét, Angie-t és Mayát.
Van egy kutyája akit Coby-nak hívnak, egyenlőre ő az egyetlen barátja. Kiskutyája sétáltatása közben összefut azzal az emberrel aki gyökeresen megváltoztatja az életét. Mark Hoffman az ott lévő rendőrségen dolgozik, deketkív...

Remélem ez a kis bevezető kedvet ad pár embernek az olvasáshoz! :3