Már a repülőtéren elfogott egy furcsa érzés. Tudtam, hogy az élet Bristol-ban teljesen más lesz mint itt.. Tudtam hogy történni fog valami.. Mikor felszálltunk a repülőre, kicsit megijedtem, de anya megnyugtatott. Az út elején még nem hittem a szememnek! Gyönyörű volt a kilátás, de anyut valamiért nem kötötte le. Éreztem, hogy valami nyomja a szívét.
- Figyelj, látom rajtad, hogy valami baj van. Nekem elmondhatnád!
- Semmi kicsikém.. Semmi.. - elkezdett könnyezni - Tényleg érdekel? Biztos vagy benne?
- Persze! Mi történt?? Nem értek semmit! Magyarázd már el!!
- Tudod.. Azért ajánlották fel nekem ezt a munkát, mert üresedés lett. Ez eddig egyértelmű ugyebár. De az aki helyett én dolgozni fogok.. Nos, ő meghalt.. - fejezte be elhalkulva.
Erre nem szóltam semmit. Megöleltem, de közben próbáltam leplezni az ijedtségemet. Rájöttem mi történt. Amit olvastam az interneten a "kirakós" gyilkosságokról, mind igaz volt.. Nemsokára leszállunk és végre megláthatom az új szobámat. Mindig is egy tetőtéri szobát akartam és most meg is kapom, de ez csak egy kicsit kárpótolt. A leszállás sikeres volt. Megérkeztünk, ott álltam az új házunk előtt. Felmentem a szobámba és csak gyönyörködtem. Elképesztő volt a látvány!
Kipakoltunk és már mentünk is aludni.
*Másnap*
Ideje volt levinni sétálni Coby-t. Körbesétáltunk a parkban, nagyon tetszett neki az új környezet. Már hazafelé tartottunk a túránkból, mikor kaptam egy SMS-t Mayától. Boldogan válaszoltam vissza miközben összeütköztem egy idegennel. Én a földre kerültem, ő megúszta és látszólag nem is volt mérges.
- Elnézést! Bocsánat.. - mondtam félve.
- Jaj, semmi gond! Sokszor előfordul az ilyesmi errefelé! :) - közben felsegített és elkezdtem kérdezősködni a környékről.
- Csak most költöztünk ide, anyukám újságíró.
Mosolyogva belenéztem a szemébe. Hű.. Milyen gyönyörű szempár.. Ilyen helyes fiút még életemben nem láttam. Zavarba jöttem.
- Öhh, Izzé.. Amúgy a nevem Elizabeth Crusader, 17 éves vagyok, de hívj csak Lizzie-nek!
- Oh.. Akkor nekem sem ártana bemutatkoznom. Mark Hoffman vagyok 22 éve élek ezen a sárgolyón. Detektív vagyok itt a rendőrségen, de nem vagyok túl sikeres, egyenlőre!
Azonnal rájöttem, hogy ő egy biztos pont lesz az életemben! Viszont arra is rájöttem, hogy van benne valami olyan dolog amit még sohasem tapasztaltam. Félelmetes, mégis jól néz ki..
Elbeszélgettük az időt, telefonszámot cseréltünk és indultam haza. Azonnal megosztottam a híreket a lányokkal. Ők azt mondták tiszta hülye vagyok. Még nem is ismerem, és 22 éves??! Felejtsem el?? Nem menne.. Most, hogy anya többet dolgozik, kénytelen voltam iskolába járni... Legalább elfelejtem azt a Mark Hoffman-t. Hát, ez így is lett...
Megint csak ennyi. :) Kb. ilyen időközönként fogok írni! Remélem tetszik és még nem sejtetek semmit! :3 Negatív, pozitív kritikákat kéérek! Köszii <3
Szintén nagyon teccik, mint az előző. Nagyon szeretem az izgis történeteket, és ahogy ismerlek és kiszűrtem a történetből ez is valami jó kis horroros, izgalmas történet lesz :D Nagyon várom a kövit :))
VálaszTörlésAmúgy megcsináltam a blogot és feltettem egy szereplőlistát, ha érdekel nézz be: http://deborabraun.blogspot.com/
Imádlak, kösziii (L) Megnézeem <3
VálaszTörlés