5. Rész ~Az a bizonyos buli~

*Szombat reggel 7:30*
Remek. Már megint nem tudok aludni.. Mi történt tegnap? Ma van a buli.. Mit vegyek fel? A gondolatok a széthasítják a fejem.. Hát akkor keljünk fel. Bekapcsolok valami jó zenét, és leülök egy kicsit gépezni. Megint eltűnt egy ember a rendőrségről.. Ilyenkor mindig megijedek, mert félek hogy Mark-nak is baja eshet. De gyorsan elillant a félelemem, mert Chris rám írt Facebook-on ( :DD )
Chris üzenete:
Sziia csajszi! Készen állsz egy nagyon durva bulira? :P
Lizzie üzenete:
Kezdek félni tőled, Chris :)
Chris üzenete:
Nee félj, nem harapok.. Nagyot.. :) Na mindegy, fél egykor találkozzunk nálam okés?
Lizzie üzenete:
Nekem jó. Akkor megyek is készülődni..
Chris üzenete:
Kilenckor?? Mi a fenét csinálsz te annyi ideig? :D
Lizzie üzenete:
Felsoroljam? :) Megfürdök, hajat mosok, beszárítom a hajam,kifestem a körmöm, kiválasztom a ruhám, felöltözök, kisminkelem magam és hoppá máris indulnom kell :) Na sziaa!
Chris üzenete:
Hehe.. :) Sziaa.
Akkor kezdjünk el készülődni..
*11:00*
A hajam göndör, a körmeim fűzöldek, a ruhám egy zöldes kékes térd fölé érő ruhácska. Már csak a smink van hátra. Türkiz füstös + vörös rúzs. Gyönyörű lett, na hát akkor induljunk!
Könnyen odataláltam. Látom Chris-t, ott vár az ajtóban.
- Szióka! Rohadt jól nézel ki. - mondta kicsit bepörögve, majd adott egy nagy puszit a homlokomra.
- Hűha Chris.. Kösz, amúgy kik vannak itt?
- Ja, tényleg.. Vannak páran akiket még nem ismersz, gyere bemutatlak nekik! - odavezet egy sráchoz aki háttal áll nekem. - Haveeer, ő itt Lizzie, neki rendeztük ezt a bulit!
A srác megfordul, és te jó ég! Ilyen édes srácot még életemben nem láttam!!
- Hello Lizzie, a nevem Freddie. - mutatkozott be bájosan.
- Szi-szia.. - fülig pirultam, nem szoktam hozzá, hogy ilyen helyes srácok társaságában vagyok!
Chris már húzott is tovább.
- Naaaaaaaaa akkor menjünk tovább! Ő ott Cook. - mutatott egy szőke srácra aki a csilláron lógott.
- Fura szerzet.. - csodálkoztam.
- Az a srác aki próbál neki segíteni, az JJ. Ő, Cook és Freddie legjobb barátok. Asszem ennyi.. Ha valakit még nem ismersz kérdezd meg őt. - kacsintott rám és otthagyott.
A buli elkezdődött, a barátaink is megérkeztek. Eleinte Tea-val táncoltam. Leesett az állam amikor megláttam milyen jól táncol Northern Soul-t! Aztán megkerestem a konyhát, hogy igyak valamit. Bementem és találkoztam Freddie-vel.
- Sziaaa megint Lizzie! - mosolygott kedvesen.
- Öhm, szia Freddie. Van itt valami iható? Szomjas vagyok. - próbáltam beszélgetni.
- Persze, vaaan őőő.. Azt hiszem ez narancslé, de nem fogadnék rá. Hehe.. :) Szerintem vizet igyál, aztáán.. Nincs kedved táncolni velem?
- De, persze! Mindjárt megyek! :)
Csak táncoltunk és táncoltunk, vagy másfél órán át megállás nélkül. Teljesen kipurcantunk.. Aztán sajnos Freddie-nek mennie kellet, de megígérte, hogy majd hétfőn beszélünk.. Hát, majd meglátunk.. De csak most jött az igazi csoda. Csoszogok hátrafelé és nekimegyek valakinek (szokásom :D).
- Hű, bocsi.. Mostanában ez sokszor előfordul velem..
- Semmi baj én is ügyetlen vagyok. - a fiú belenézett a szemembe és én úgy elmélyültem benne, mint még soha. - amúgy a nevem Zach.
- Az enyém meg Lizzie. Nincs kedved elmenni valamerre sétálni? - éppen álmaim fiújával találtam szembe magam. Aztahűha.
- Igen, az jó lenne. - válaszolt kicsit lassan.
Kiléptünk a házból és elindultunk valamerre.
- Szóval Lizzie a neved. Nagyon szép név. Az Elizabeth becézése ugye?
- Igen, azt nem szeretem. :) A te neved Zach. Hmm.. Zachary?
- Pontosan! Okos lány vagy te. Mondták már?
- Nem vagyok okos, hülye vagyook. Amúgy hol tanulsz?
- A ti sulitoktól nem messze van egy egyetem ahol antropológusnak tanulok és imádom.
- Hát ez szuper!
- Tényleg az. Amúgy bocsi ha hülye lennék, csak tudod én nem igazán vagyok társas lény. Nem tudom hogy kell lányokkal beszélgetni, főleg olyan csinosakkal mint te.
- Ez most bók volt? - mosolyodtam el "gonoszan".
- Nem tudom, de az tuti hogy ez az igazság. - hosszan egymás szemébe néztünk és mosolyogtunk. Legbelül mindketten tudtuk, hogy különös kapcsolat a miénk amit meg kell becsülni és el kell mélyíteni.
Ennek az őrült estének is vége lett. Megtanítottam Zach-et a lányokkal való kommunikálásra, később hazakísért és egy hosszas öleléssel el is búcsúztunk de mindketten biztosak voltunk benne hogy nemsokára találkozunk...

4. Rész ~Barátok~

Úgy gondolom az első nap a suliban egész jó volt, sok embert ismertem meg. Éppen hazafelé tartok amikor Mark jön velem szembe.
- Sziaa! - köszöntem lelkesedve.
- Lizzie! Szia! De jó hogy itt vagy! - szólt zavarodottan. - Ha már találkoztunk, el kell mondjam, hogy a találkánkat át kéne rakni, mert egy eléggé sürgős dolgom akadt. Ne haragudj.
- Oh, semmi baj. Nekem is készülnöm kell a szombati bulira.. :) Látom most is sietsz, akkor majd találkozunk. Sziaa! - mosolyogtam
Egy nagy puszit nyomott az arcomra, amitől teljesen elpirulhattam.. Gyorsan hazamentem. Nézegetem a ruháimat, vajon melyik lenne jó? Végül nem választottam. Majd holnap meglátom mi lenne jó. Leülök tanulni. Átnézem a dolgokat, aztán majd meglátjuk. Coby őrült ugatásba kezd. Látom hogy valaki áll az ajtó előtt.
- Szia Lizzie! Tea vagyok, bemehetek?
- Jaj, halálra ijesztettél! Persze, gyere csak. - mondtam falfehér arccal. - Szóval, hogyhogy átjöttél?
- Hát, csak tudni akartam, hogy merre laksz, milyen a házad. Oh, és kíváncsi vagyok mi a véleményed az új osztályodról! :) - mondta édesen.
- Igen? Hát akkor el is kezdem. Szóval itt van Tony. Szerintem ő helyes, de nem tudom. Olyan fura, mintha titkolna valamit Michelle előtt. Szerinted nem?
- Öhh, Izéé.. Ne.. Nemtudom.. - teljesen zavarba jött..
- Tea!! Mindegy.. Michelle egy népszerű vöröske, aranyos lány. Daisy egy király csaj, Abbud pedig nagyon édes. Chris egy partyőrült , de jó pasi.. Betty kedves. Stanley pedig.. Öhm.. Cuki.
- Hehehe, igen? Egész normális csapatnak látszunk a szemedben, pedig távolról sem vagyunk azok! - nevetett.
- Hát, majd meglátjuk mi lesz!
- Én csak ezt akartam tudni, szóval ha nem baj, akkor megyek.
- Oké, sziaa!
- Hello! - megölelt, de cukii :)
Miután Tea elment. Elkezdtem TV-t nézni, nagyon unatkoztam és vártam a holnapot. Anya hazajött, megvacsiztunk és mentem aludni.
**Másnap**
Felkelek és arra gondolok, hogy ma milyen embereket ismerhetek meg.
Gyorsan felkaptam magamra az egyenruhámat és kisminkeltem magam. Nem reggeliztem, csak siettem a suliba. Bemegyek a terembe és meglátom Stanley-t.
- Szia Stanley! - köszönök kedvesen.
- Szia.. Lizzie. Hogy vagy?
- Hát, már jobban. - ekkor valaki hátulról átölel. - Te jó isten, ki az?
- Sziiaa!! De jó hogy látlak! - Tea volt az.
- Másodszorra ijesztesz halálra!!
- Meg fogod szokni, szivii! - mondta gúnyosan.
- Öhh, Tea! Szóval ti most..?? Együtt?? - szólt közbe a nagy szemekkel bámuló Abbud.
- Mi? Dehogy! - amint befejezte a mondatot, ráütött a fiú fejére.
Közben én teljes összezavarodottságomban kimentem a teremből, és kerestem 15/a ajtót. Mivel ott van az első órám. Sétálok a folyosón, amikor meglátok a földön egy levelet. Mivel nagyon kíváncsi természettel lettem megáldva, én hülye elolvastam.

Kedves Maxxie!

Ami Oroszországban történt arra én nem keresek magyarázatot, mert nem szeretnék. Szerintem mi nagyon összeillünk. Kiegészítjük egymást. Tudod hogy értem. Adj egy esélyt ennek a kapcsolatnak. Molly-val ne törődj, szakított velem. Sóval gondold meg, van-e jövőnk.
Csók: Tony

Tony? Molly?? Maxxie?? Micsodaa??
- Szia te eltévedt bárányka! Lizzie vagy ugye? - mikor meghallottam, hogy valaki szólt, azonnal összehajtottam a levelet.
- Öh, igen, szia.. És te ki vagy? - szóltam zavarban.
- Jah, bocsesz. Caleb vagyok. Itt lesz órád?
- Igen, azt hiszem..
- Hát akkor gyereeee!
Bementem az ajtón, közben szorongattam a levelet.
- Te, Caleb. Ismersz olyan nevű fiút hogy Maxxie??
- Ó, igen! Miért? Talán bejön neked? - mosolygott rám.
- Nem, nem ismerem. Csak ezen a borítékon, amit a folyosón találtam az ő neve van.
- Komooooly? Az király! Gyere, add oda neki! - odavezetett a fiúhoz. - Maxxie! Ez a csaj téged keres!
- Szia! Lizzie vagyok. Ezt a borítékot a folyosón találtam, gondolom a tiéd.
- Hát, ha rajta van a nevem, akkor biztos. :) Gyere ülj le ide mellém!
Ekkor belépett egy srác. Meglátta Maxxie-t és elmosolyodott, mert látta hogy olvassa a levelet. Ő lehet Tony. Mivel akivel egy osztályba járok, annak Michelle a barátnője.
- Maxxie. Ki ez a srác? - kérdeztem, mert érdekelt hogy válaszol.
- Ki?
- Az a ragyogó kék szemű!
- He? Ja, hogy az.. Ő Tony.. - ábrándos szemekkel nézte a fiút.
- Menj oda hozzá és tisztázzátok a helyzetet! - véletlenül elszóltam magam.
- Hogy mi? Te egyre furcsább vagy nekem..
- Hát igen, azt elhiszem. Ne haragudj, de elolvastam a levelet. Szerintem is összeilletek!
Maxxie mérges lett és odament Tony-hoz. Reménykedve néztem őket.
- Szia Tony.. Megkaptam a leveled..
- Hehe.. Látom meglepődtél.. De ezt nem itt kéne, mindenki előtt.. - mosolyodott el.
- De! Engem már nem érdekel ki tudja meg!
Ekkor valami olyan történt amire senki sem számított. Maxxie megcsókolta Tony-t. Mindenki előtt. Elképedve néztem. Tony erre elmosolyodott, de nem volt idő kérdésekre, válaszokra meg még úgy sem. Becsöngettek és végig kellett ülni 45 perc merő unalmat. Óra közben Caleb felvilágosított a dolgokról és már mindent értettem. Óra végén gyorsan eltűntem onnan. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, de a legfőbb dolog a szombati buli volt..

3. Rész ~Az iskola~

Ez az első napom az iskolában. Kíváncsi vagyok milyen lesz. Lesznek barátaim? Be tudok illeszkedni? Hát, majd meglátjuk!

06:20 - Anyukám ébreszt fel.

- Kicsim, fel kell kelned! Tudod, iskolába kell menned! - Egészen lelkes volt.

- Mivan? Miiii? Hagyjál mááár, álmos vagyok.. - Morgolódtam.

06:35 - Kikászálódok az ágyból, elmegyek a mosdóba.

Miközben mosom a fogamat hallom, hogy kaptam egy SMS-t. Érdekel kitől, ezért gyorsan az ágyamhoz szaladok és nagyot dobban a szívem. Mark írt.. Találkozni akart velem délután.. Visszaírtam neki, hogy boldogan. Végül egy kisebb SMS csatába keveredtünk.

06:55 - Smink és Ruha

- Egyenruhát kell felvennem??? Soha!!!!

- De bizony Lizzie.. Muszáj lesz felvenned! És a sminket ha lehet mellőzd..

Nagyon nem foglalkoztam azzal amit anya mondott. Felvettem az egyenruhát ami egy kicsivel térd fölött végződő piros-fekete kockás szoknya és egy hozzá illő fehér pólószerű blúz. Szépen kisminkeltem magam és mentem reggelizni.

07:15 - Reggeli

Anyuval békésen leültünk és reggeliztünk. Én toltam magamba a kaját, míg anyu újságot olvasott. Néha-néha én is odanéztem, hogy képben legyek a hírekkel. Megláttam egy kirakós-gyilkosos cikket. Gyorsan kikaptam anya kezéből az újságot és elolvastam.. Vajon ki az a Seth Baxter? És miért halt meg? Nem értettem, de nem is volt időm rá mert indultunk..

07:30 - Indulás

Beültünk a kocsiba. Abban a tíz percben nem sokat beszéltünk anyuval, mert úgyis bejön velem az igazgatóhoz beszélgetni.

Ahogy a sulihoz értünk megint elfogott egy furcsa érzés. Olyan mint amikor megérkeztünk. Érdekes egy építmény volt. Hasonlított egy elhagyott hotelre, olyanra amiket a horrorfilmekben látni.. Tetszett. Beléptem a kapun és mindenki engem nézett. Mit néznek? Nem értem... Az igazgató egy aranyos kis emberke, kb 1000 éves lehet, de jó fej. Nem is figyeltem mit mond. Aztán becsöngettek.. Mr. Collins bekísért az osztályba. Leültem a helyemre és végignéztem az új osztályomat.. Jó sok ember egy helyen. Kicsit ijesztő dolog ez..

- Sziaa! Te vagy az új lány, ugye? - szólt egy ismeretlen hang.

- Igen, szia.. Lizzie vagyok. És te?

- A nevem Tea, akarod hogy bemutassalak a többieknek? - mondta kedvesen.

- Többiek? Hát jó! :) - feleltem félve

- Embereeeeek! Ő itt az új lány, Lizzie! - ordította el magát Tea.

A második ember aki köszön nekem, egy fiú.. De még milyen fiú.. Olyan akiről a lányok álmodnak. Nekem mondjuk nem tetszik..

- Szia, Tony vagyok! Látom kicsit el vagy veszve. - mosolygott rám.

- Hát igen, ez kicsit még új..

- Áh, látom Tony már behálózott, de nyugi, nem harap :) Amúgy Michelle vagyok de szólíts nyugodtan Shelly-nek! - mondta egy gyönyörű lány, akit -mostmár tudom- Michelle-nek hívnak.

- PARTY!!!!!! - Ugrott fel az asztalra egy srác.

- Atyaég!! Ez meg kicsoda? - kérdeztem teljes sokkban

- Ez Chris.. Ő sem bánt, csak kicsit dilis.. Hehe! - nevetett Tony.

A szemem sarkából láttam, hogy egy srác egy krémszínű autóval most parkol be. Nyílik az ajtó, tanár nem lehet mivel lyukas óránk van. Ki lehet az? Hát a srác a kocsiból. De kis aranyos! Azonnal megtetszett.. Csak bámulom és észre se veszem, hogy araszolok hátrafelé. Ennek meg lett a következménye.. Valakinek nekimentem.

- Affene.. Bocsiiii!! - megláttam hogy fiúról van szó

- Nincs baj.. Te vagy az új csaj.. Lizzie ugye?? - lelkesedett.

- Igen-igen én vagyok.. És téged hogy hívnak?

- Abbud vagyok!

- Én meg Daisy!! Sziaa!

- Szia Daisy! Nos, van még valaki akinek még nem mutattatok be? - fordultam oda Tea-hoz, aki egy kacér mosoly kíséretében folytatta a "körutat" az osztályban.

- Ő Chris, az az őrült gyerek aki ugrált az asztalon!

- Szia Lizzie! Mit szólsz ahhoz, ha rendeznék szombaton egy nagy bulit a tiszteletedre? Jó ötlet, ugye? - teljesen bepörgött a saját ötletén és máris tervezte a dolgokat.

- Nekem jó :)

- Azt hiszem már csak két ember van hátra.. Az egyik ő, Betty. - itt egy kicsit komorabbra vette a figurát, nem igazán értettem, de majd úgyis rájövök.

- Szia! Nagyon szép vagy! - kedveskedett.

- Öhh,.. Szia, köszike! :)

- Oké, ez is megvolt. - Arrébb húzott..  - Keressük meg az utolsó emberkénket.. Jaj, csak most jut eszembe. Igazából jár még egy lány az osztályba, a neve Cadie. Csak ő most a pszichológián van.. Mindegy.. Hagyjuk..

- Hát, ez elég ijesztő.. De oké, hagyjuk. Nah, ki az utolsó? - mosolyogtam, de igazából sok mindent nem értettem..

- Stanley!!!!! - próbálkozik felébreszteni a cuki fiút.

- Mi? Mi? Mivan? - kérdezi, még félálomban..

- Az van, hogy itt az új lány és tökre beégsz előtte.. Inkább mutatkozz be neki..

- Szia Stanley.. Lizzie vagyok! - teljesen elpirultam.

- Szia.. Jóreggelt.. - Felnéz.. Belenéz a szemembe.. Teljesen elolvadok.

Odajöttek hozzánk Tonyék és jól elbeszélgettünk.. Úgy éreztem máris befogadtak. Jó helyem lesz itt.. Jó lesz...

2.Rész ~Az új hely~

Már a repülőtéren elfogott egy furcsa érzés. Tudtam, hogy az élet Bristol-ban teljesen más lesz mint itt.. Tudtam hogy történni fog valami.. Mikor felszálltunk a repülőre, kicsit megijedtem, de anya megnyugtatott. Az út elején még nem hittem a szememnek! Gyönyörű volt a kilátás, de anyut valamiért nem kötötte le. Éreztem, hogy valami nyomja a szívét.
- Figyelj, látom rajtad, hogy valami baj van. Nekem elmondhatnád!
- Semmi kicsikém.. Semmi.. - elkezdett könnyezni - Tényleg érdekel? Biztos vagy benne?
- Persze! Mi történt?? Nem értek semmit! Magyarázd már el!!
- Tudod.. Azért ajánlották fel nekem ezt a munkát, mert üresedés lett. Ez eddig egyértelmű ugyebár. De az aki helyett én dolgozni fogok.. Nos, ő meghalt.. - fejezte be elhalkulva.
Erre nem szóltam semmit. Megöleltem, de közben próbáltam leplezni az ijedtségemet. Rájöttem mi történt. Amit olvastam az interneten a "kirakós" gyilkosságokról, mind igaz volt.. Nemsokára leszállunk és végre megláthatom az új szobámat. Mindig is egy tetőtéri szobát akartam és most meg is kapom, de ez csak egy kicsit kárpótolt. A leszállás sikeres volt. Megérkeztünk, ott álltam az új házunk előtt. Felmentem a szobámba és csak gyönyörködtem. Elképesztő volt a látvány!
Kipakoltunk és már mentünk is aludni.
*Másnap*
Ideje volt levinni sétálni Coby-t. Körbesétáltunk a parkban, nagyon tetszett neki az új környezet. Már hazafelé tartottunk a túránkból, mikor kaptam egy SMS-t Mayától. Boldogan válaszoltam vissza miközben összeütköztem egy idegennel. Én a földre kerültem, ő megúszta és látszólag nem is volt mérges.
- Elnézést! Bocsánat.. - mondtam félve.
- Jaj, semmi gond! Sokszor előfordul az ilyesmi errefelé! :) - közben felsegített és elkezdtem kérdezősködni a környékről.
- Csak most költöztünk ide, anyukám újságíró.
Mosolyogva belenéztem a szemébe. Hű.. Milyen gyönyörű szempár.. Ilyen helyes fiút még életemben nem láttam. Zavarba jöttem.
- Öhh, Izzé.. Amúgy a nevem Elizabeth Crusader, 17 éves vagyok, de hívj csak Lizzie-nek!
- Oh.. Akkor nekem sem ártana bemutatkoznom. Mark Hoffman vagyok 22 éve élek ezen a sárgolyón. Detektív vagyok itt a rendőrségen, de nem vagyok túl sikeres, egyenlőre!
Azonnal rájöttem, hogy ő egy biztos pont lesz az életemben! Viszont arra is rájöttem, hogy van benne valami olyan dolog amit még sohasem tapasztaltam. Félelmetes, mégis jól néz ki..
Elbeszélgettük az időt, telefonszámot cseréltünk és indultam haza. Azonnal megosztottam a híreket a lányokkal. Ők azt mondták tiszta hülye vagyok. Még nem is ismerem, és 22 éves??! Felejtsem el?? Nem menne.. Most, hogy anya többet dolgozik, kénytelen voltam iskolába járni... Legalább elfelejtem azt a Mark Hoffman-t. Hát, ez így is lett...

Megint csak ennyi. :) Kb. ilyen időközönként fogok írni! Remélem tetszik és még nem sejtetek semmit! :3 Negatív, pozitív kritikákat kéérek! Köszii <3

1.Rész ~A költözés~

Unalmas szerda este van.. Anya még nincs itthon.. Fekszem az ágyamban, zenét hallgatok és gondolkozom.. Elmélyülök a legbelsőbb gondolataimban és arra eszmélek, hogy a kutyám ugat. Anyu hazajött. Kifejezetten boldog volt, pedig általában nem szokása mosolyogni mert nemigen boldog az életünk..
- Sziaa Anya! Mi ez a nagy öröm?? - kérdeztem lelkesedve.
- Kicsim, nagyon jóó híreim vannak!! - válaszolt örvendezve.
- Naa mondd már!! - már nem bírtam magammal - Mi az a nagy híír??
- Költözünk!!!
- MIVAN??? Nee, Anya ne mondj ilyeneket! Ez szörnyű! - elkezdett csillogni a szemeimben a könny.
- Nagyon jó munkát ajánlottak fel Bristol-ban és nem tudtam ellenállni neki.. Holnap indulunk!
Azon az éjjelen nem aludtam, csak SMS-eztem a barátnőimmel. Elbúcsúztam tőlük és attól tartottam, hogy nem fogom őket látni.
Eljött a csütörtök. Coby ébresztett fel úgy hogy ráugrott a hasamra. Nem volt túl jó ébresztés, de most nem kerítettem neki nagy feneket. Gyorsan megnéztem az időt. 6:55. Remek.. Visszaaludni nem volt kedvem ezért bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam unottan, nem találtam semmi jót. Otthagytam egy csatornán míg kimentem a mosdóba. Mire visszajöttem egy rendőr beszélt, valami kirakós gyilkosságokról. Érdekelt a dolog, ezért néztem tovább, de sajnos nem tudtam meg sokat. Gyorsan bekapcsoltam a gépet és utána néztem. Imádom a horrorfilmeket, regényeket és minden ami ehhez a témához kapcsolódik, de amit ott olvastam az egyszerűen lesokkolt. Az volt benne a legijesztőbb, hogy ezek a szörnyű dolgok Bristol-ban történtek, pont ahová költözünk... Rendesen beparáztam, mondhatom. Jól elüthettem az időt ezzel mert Anya bejött a szobámba.
- Kicsim, egy órád van felkészülni! Ne ülj a gépnél, hanem inkább tedd rendbe magad és egy óra múlva várlak az ebédlőben. - mondta egész komoly arccal.
Bólintottam egyet és már ki is ment. Elkezdtem fogat mosni, gyorsan felkaptam magamra egy sötét szürke csőnacit és egy fekete hosszú ujjú pulcsit. Nem volt kedvem kivasalni a hajam, ezért felvettem a fullcap-emet és gyorsan kihúztam a szemem alul felül feketével.
Lementem anyuhoz, megreggeliztünk és lassan elindultunk. Még sosem ültem repülőn, így egy kicsit izgultam, de semmi érzelmet nem akartam kimutatni, nehogy elrontsam anyu kedvét. Beindult a kocsi, elindultunk a repülőtérre...

Bocsi, hogy ilyen rövid, de most ennyire futotta.. Komikat kérek, negatív, pozitív kritikákat! Köszönöm!

Sziasztok, blog olvasók! :3

A történtet Lizzie Crusader-ről szól aki egy neves újságíró lánya. Szülei elváltak, Édesanyjával él együtt Miami-ban. Egy csoda folytán anyukájának egy mesés munkalehetőséget ajánlanak fel Bristol-ban. A lány nehezen, de beleegyezik a költözésbe, de nem tudja, hogy ott az élete teljesen más lesz..
Nem jár iskolába, mivel anyukája tanár volt régen, ő tanítja. Lizzie kissé visszahúzódó lány, megválogatja barátait. Ezért is volt nehéz a költözés, mert ott kellett hagynia a két legjobb barátnőjét, Angie-t és Mayát.
Van egy kutyája akit Coby-nak hívnak, egyenlőre ő az egyetlen barátja. Kiskutyája sétáltatása közben összefut azzal az emberrel aki gyökeresen megváltoztatja az életét. Mark Hoffman az ott lévő rendőrségen dolgozik, deketkív...

Remélem ez a kis bevezető kedvet ad pár embernek az olvasáshoz! :3